Oldalak

2015. december 15., kedd

MBBK - A nap bloggere voltam




Sziasztok!

Az MBBK csoportban futó "A nap bloggere" játékra én is jelentkeztem, köszönöm a kérdéseket! A játék célja az, hogy jobban megismerjük egymást és mivel még egyáltalán nem volt személyes poszt a blogon, úgy gondoltam, éppen itt van az ideje. Vágjunk bele, nem lesz rövid!

K: Van kedvenc festőd vagy festményed vagy festési, alkotási technikád?
V: Igen és igen. 

Művészet
Festészetben a kedvenc korszakom az impresszionizmus, de nagyon szeretem Vasarely műveit is. A művészet iránti szeretetem még általános iskolás koromra nyúlik vissza. Ugyanis volt egy zseniális rajztanárnőnk, aki úgy gondolta, hogy felsőben már érdemes az almák, tulipánok és kockák megfestésén túl művészettörténetet is oktatni. Úgyhogy péntekenként, a tripla rajzóra keretében diavetítő segítségével elröppentünk a világ minden tájára és megcsodáltunk a festményektől kezdve a szobrokon át az épületekig mindent. Jártunk a piramisok mélyén, a Karnaki templom belsejében, megcsodáltuk a Szamothrakéi Niké súlyos márvány torzóját, ahogy hullámzó görög ruhájában szinte felröppen a levegőbe. A kedvenc tantárgyam volt. Innen is köszönöm, Alíz néni! ♡
Szamothrakéi Niké - forrás Wikipédia
Mondanom se kell, ezek után a gimiben hatalmasat csalódtam, amikor rájöttem, hogy nem, itt bizony nem lesz egy szikrányi művészettörténet oktatás sem. 

Technikák
A dry brush technikában pont azt szeretem, hogy olyan nail artot lehet vele készíteni, ami összhatásában az impresszionista festmények hangulatára emlékeztet. Illetve texturált hatást is el lehet érni vele, ha például egy chnael kiskosztüm anyagát szeretnéd érzékeltetni. 
Az örök nagy kedvencem a körömnyomda és a stamping decal. Utóbbinál a nyomdával egy alapra (pl. maga a nyomdapárna vagy egy genotherm) készítjük el a mintát, amit aztán ki lehet tölteni különböző színű lakkokkal, majd színtelen lakkal lekenjük. Száradás után matricát kapunk, ami tárolható, vágható és később sokféle módon, gyorsan felhasználható. Így voltaképpen előre dolgozva, gyorsan lehet mutatós manikűrt készíteni, ami teljes mértékben a saját kezünk munkája.
Ennek a technikának van egy másik hatalmas előnye is: mindkét kézen teljes manikűrként viselhetem azokat a mintákat is, amit a nem domináns kezemmel képtelen lennék közvetlenül körömre elkészíteni.

K: Honnan inspirálódsz?
V: Mindenhonnan. Az utca nagyon jó terep, egy szín, textúra, érdekes felület mind lehet inspiráció. A természetből is nagyon szeretek inspirálódni, ráadásul az évszakok alapvetően meghatározzák, hogy milyen stílusú manikűrökhöz van kedve az embernek. Azon kívül blogokból, fotókról és természetesen követem a kedvenc körmös bloggerinák aktuális manikűrjeit is. Nagyon jó kihívások és játékok vannak, az egyik a Manikűrvadász (by Vaníliamámor Isabella). Ennek során - a forduló szabályaitól függően - egymástól, vagy külföldi bloggerináktól vadászunk le és alkotunk újra manikűröket. A körmös bloggerinák klubja nagyon inspiráló társaság. ;)

K: Hogyan emlékszel vissza a pillanatra, amikor eldöntötted, hogy blogolni fogsz?
V: Ez nem egy pillanat, inkább több hónap gondolkodás után meghozott döntés volt. Amikor a eljutottam egy olyan szintre, hogy az átlagosnál nívósabb maniűröket tudtam készíteni, akkor merült fel először bennem a blog ötlete. Konkrétan amikor elkezdte boldog-boldogtalan elkérni a körmösöm számát (pl. vadidegenek leszólítottak miatta a buszon). Úgy éreztem, hogy érdemes megmutatni  a munkáimat, illetve az összehasonlító posztokkal segíthetek másoknak a választásban. Ezen kívül szerettem volna látni a fejlődésemet is hosszú távon, így félig-meddig saját magamnak kezdtem el írni a blogot.
Csakhogy számomra ez nem volt olyan egyszerű döntés. Először is, én nem a bloggervilágban átlagos 20-30-as korosztályba tartozom. Családanya vagyok két gyerekkel (kamasz és kisiskolás), valamint teljes állásban dolgozom. Ennélfogva a blog csak egy nagyon kicsi szeletét alkotja az életemnek és eléggé hátul van a fontossági sorrendben is. Ráadásul ez belátható időn belül nem fog megváltozni. Ezért sokat, több hónapot gondolkoztam rajta, hogy elindítsam-e egyáltalán, mert nem voltam róla meggyőződve, hogy lesz rá elég időm. Nincs is. :)
Ezt igyekszem az Instagramos gyakoribb jelenléttel kompenzálni. Oda telefonról tudok kirakni képet akkor is (pl. munkába jövet-menet), amikor egy normál blogbejegyzés megírására nem futja az időmből. Most például az egyik karácsonyi kihívásban is így veszek részt, a blogra majd egy összefoglaló fog kikerülni.

Szerintem eddigre már rájöttetek, hogy súlyosan grafomán vagyok, ezért nem szeretnék olyan blogbejegyzéseket gyártani, ahol feldobok két képet három mondat kíséretében. Lehet, hogy ritkábban van bejegyzés, mint szeretném, de amit kiteszek, az legyen megírva normálisan.
Többek között ezért is döntöttem a körmös blog mellett - mert úgyis lakkozom, az nem plusz idő, a fotókat telefonnal munkába jövet-menet, játszótéren, kirándulás alatt, kb. bárhol elintézem. Időt otthon csak a formázás és a bejegyzés megírása igényel.
De ki tud megírni pl. egy novellát úgy, hogy saját és vendég gyerekek rohangálnak körülötte, négyen egyszerre beszélnek hozzá teljes figyelmet követelve, és mondatonként átlag háromszor ugrik fel valamiért? Sajnos ennyire profi nem vagyok, de akinek megy, jelentkezzen, jövök hozzá tanulni! ;)
Nincs plusz időm, egyáltalán, semennyi. Munka, család, háztartás, ennyike. Nem egyszerű, de sajnos vagy nem, az átlag magyar családanyák - aki nem htb és nincs bébiszittere, takarítónője - bizony így élnek. Elárulom, ez a bejegyzés is napokon keresztül készült.

Mindezek ellenére, nem szeretnék lemondani a blogról. Elsősorban, örömet okoz. Másrészt abban az időben, amikor én voltam diák és még lett volna bőven időm blogolni - nos, akkor még nem volt sem internet, sem otthon számítógép. Okostelefon? Hahaha! Otthon vezetékes se volt. Ha szerettél volna írni, akkor lehetett járni diákújságíró klubba, ahol jó esetben megjelent egy-egy szám félévente és volt benne egy-egy cikked. Most meg? Egy bizonyos anyagi/technikai alap felett annak nincs blogja, aki nem akar. Bármi elfér az interneten. Bődületes a különbség a huszonöt évvel ezelőtti média és a mai között!
Úgyhogy most eszméletlenül élvezem, hogy írhatok, részt vehetek a blogos lányok által szervezett lakkozós kihívásokban, hogy része lehetek ennek a közösségnek. És megnézik, elolvassák, kapok visszajelzéseket. Akkor is, ha nincs heti három bejegyzés a blogon. Nagyon kedves emberekre, barátokra is találtam közöttük, akikkel jól érezzük magunkat együtt és szükség esetén segítjük is egymást. Nagyon jó kis társaság a lakkos lányok klubja, innen is köszönöm Nektek! ♡
Az MBBK csoportban pedig nagyon sok jó blogra találtam rá, mint blogkedvelő olvasó (eredetileg ezért is léptem be), és bár nem tudom mindet folyamatosan követni, sok helyre azóta is szívesen benézek, ha időm engedi. Ez a kérdezős kezdeményezés is nagyon tetszett, innen is köszönöm a lehetőséget! :)

K: Van, amikor hosszú ideig csupaszak a körmeid? Hogy viseled azt?
V: Általában nem hagyom csupaszon a körmeimet, ha más nem, akkor ápoló lakk mindig van rajta.

K: Mit teszel, ha semmilyen lakkozás nem tetszik éppen?
V: Ha nem vágyom díszítésre, akkor általában a kedvenc lakkok közül választok és sima lakkozást készítek.

K: Mit ajánlasz, hogyan lehet leszokni a körömrágásról? (Óvodás korom óta észrevétlenül csinálom, sokszor még saját magam számára is, automatikusan.)
V: Előrebocsátom, hogy öntudatlan automatizmussá vált, rögzült rossz szokások levetkőzésében nem egy körömlakkos blogger a szaktekintély. Inkább pszichológust vagy coach-ot kellene megkérdezned. 
Laikusként arra tippelek, hogy orálisan fixált típus lehetsz (ilyen pl. a kényszeres evő és a dohányzó is). Rossz szokástól a legkönnyebben úgy lehet megszabadulni, ha egy jobbal helyettesítjük. Megpróbálhatsz például rágózni és egyúttal a körmödet valamilyen ehető(!), keserű anyaggal bekenni, hogy ha a szádba veszed, a kellemetlen íz tudatosítsa a folyamatot. De tényleg inkább fordulj szakemberhez!

K: Melyik a kedvenc színed? Az egyszerű körmöket vagy a kicsit cifrázottakat szereted jobban?
V: Nincs kedvenc színem. Tudom, hogy manikűr terén sokan ragaszkodnak  egy színvilághoz, de nálam már jó ideje szinte bármilyen szín jöhet. Jó, mondjuk a hupisárga talán nem, de tényleg lazán kezelem. Volt olyan a nyáron, hogy kb. minden ujjamon más szín volt (tény, hogy ez nem egy dolgozós manikűr volt).
Alapvetően jobban szeretem a díszített körmöket, de sokszor vagy időm nincs rá, vagy az adott lakk annyira szép, hogy sajnálom mintával eltakarni. A nail art vagy annak teljes hiánya elsősorban attól függ, hogy adott lakkozásra mennyi időt tudok rászánni, másodsorban az aktuális hangulatomtól. A fejemben megszülető nail artoknak időhiány miatt általában csak a töredékét tudom megvalósítani. 

K: Hány körömlakkod van, melyek a kedvenceid?
V: Jelenleg nagyjából 200+ a lakkjaim száma. Ez több év lakkos pályafutás termése, jóval a blogolás előtt kezdődött a gyűjtögetés. A kedvencek között több indie márka is van, elsősorban a különlegességük és a jó minőségük miatt szeretem őket (pl. I Love Nail Polish, Colors by Llarowe, piCture pOlish stb.). Az itthon elérhető olcsóbb márkák közül a Moyra, Golden Rose, Colour Alike és Flormar lakkokat szeretem.
A kedvenceim jelenleg a Femme Fatale lakkok és az NCLA Teal the End. Utóbbinál nyilván az is bejátszik, hogy már több, mint egy éve vágytam rá és idén ősszel végre elérhetővé vált egy olyan webshopban is, ahonnan a postaköltség nem egy ökör ára. Azt pedig mind tudjuk, hogy a régóta vágyott és végre megszerzett dolgot sokkal jobban értékeljük. :)
Ellenben vannak  kedvenc tulajdonságok, melyek ha egy lakkban találkoznak, akkor az nagy eséllyel kedvenccé válik. Ezek: a lakk egy rétegben fed (ún. one coater), gyorsan szárad, nem színezi el a körmöt és a bőrt lemosáskor, több napig tart, nem pattog le, tetszik a szín és van benne valami érdekes (ez lehet a szín, a finish, bármi, ami megfog).

Végül néhány gondolat magáról a blogolásról, ahogy én látom. Azt gondolom, hogy a blogolás lényege az, hogy élvezze, aki írja és igyekezzen kihozni magából a legjobbat. Egy blog arra is nagyszerű terep, hogy az ember lássa a saját fejlődését. Például ha valamilyen téren valaki szeretne fejlődést elérni, azt a tevékenységét jó ötlet egy róla szóló bloggal megtámogatnia. Nem véletlenül népszerűek az életmódváltásról indított blogok. Ebből a blogger legalább annyit, ha nem többet profitál, mint a követői, hiszen egy támogató közösséggel a háta mögött könnyebb végigcsinálni. Vagy ha valakinek van egy olyan hobbija, amihez a környezetében nem talál inspirációt és közösséget, akkor azon a területen blogok segítségével rátalálhat a saját közegére (akár bloggerként, akár olvasóként).
A blogolás szerintem mára egy kellemes, mindennapi hobbista tevékenységgé vált és a blogok túlnyomó többsége ennek a színvonalnak is felel meg. A művészi ambíciókkal rendelkező bloggereknek pedig őszintén drukkolok, hogy sikerüljön megütni a mércét! Ami elég magas egy olyan országban, ahol írózsenik könyvein növünk fel. De kevés izgalmasabb dolog van, mint figyelni a szárnybontogatást, ha rátalálok egy-egy tehetséges blogger írásaira. :)
Visszatérve a földre, a jó, érdekes, színvonalas blogok megtalálják a maguk közönségét. Nem kell hozzá zseniálisnak lenni, elég, ha a blogger egyszerűen a jót adja magából. Szerencsére az emberek nem egyformák, tartsuk annyira értelmes felnőtt embereknek az olvasókat, hogy képesek szelektálni - és végül úgyis ők döntik el. Például kevés döbbenetesebb élmény volt számomra, mint amikor egyszer megnyitottam a statisztikát a blogon és azt láttam, hogy Ausztráliából és Új-Zélandról is vannak olvasóim. Magyar nyelven. Tényleg baromi jól esett!

Össszességében nagyszerű dolognak tartom, hogy a mai technikának köszönhetően sokkal több tehetséges ember kap lehetőséget, mert úgy gondolom, hogy ezáltal mindnyájan gazdagabbak leszünk.

2 megjegyzés:

  1. "Előrebocsátom, hogy öntudatlan automatizmussá vált, rögzült rossz szokások levetkőzésében nem egy körömlakkos blogger a szaktekintély. Inkább pszichológust vagy coach-ot kellene megkérdezned.
    Laikusként arra tippelek, hogy orálisan fixált típus lehetsz (ilyen pl. a kényszeres evő és a dohányzó is). Rossz szokástól a legkönnyebben úgy lehet megszabadulni, ha egy jobbal helyettesítjük. Megpróbálhatsz például rágózni és egyúttal a körmödet valamilyen ehető(!), keserű anyaggal bekenni, hogy ha a szádba veszed, a kellemetlen íz tudatosítsa a folyamatot. De tényleg inkább fordulj szakemberhez!"

    A keserű anyag jó lehet, kipróbálom. Amúgy köröm témában körmös szakembert kérdezek, és ez be is jött. :) Pszichológushoz vagy pszichiáterhez - összefoglaló néven: pszichopatához - soha nem fordulnék sem ezzel, sem mással (okom van nem bízni bennük, nem tartom őket szakembernek semmilyen témában, főleg az emberi viselkedéssel kapcsolatban nem, de ahogy mondani szokás: ez hosszú történet, sőt, nálam több hosszú történet, mert több esetről van szó, és egyszer sem önszántamból kerültem velük kapcsolatba), a coach pedig más jellegű problémkára szakosodott, nem szokásokkal, hanem életstratégiával foglalkozik. Amúgy ha coach kellene, lenne kihez fordulni, ismerek egyet személyesen is. :) Mindig tudom, kihez forduljak, és kaptam is tőled egy értelmes tanácsot! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tudtam segíteni. Sok sikert! :)

      Törlés